A Délmagyarország újságírója felkísérte munkatársainkat a makói víztoronyba
Nem egyszerű feladat, amikor ünnepire, azaz piros-fehér-zöldre kell cserélni a makói víztorony hétköznapokon egyszínű világítását – tapasztaltuk tegnap reggel, amikor az Alföldvíz két villanyszerelőjét, Halász Istvánt és Kócsi Tibort elkísértük az átállításra.
Először is fel kell jutni a város fölé 47 éve magasodó, 43 méter, azaz 15 emelet magas torony teraszára. Idáig a csigalépcső pontosan 196 fokát kell megmászni, ami felfelé jó néhány percig eltart. Aki feljut, azt persze nyomban kárpótolja a csodás panoráma. Innen nem csak az egész város látszik, de jó időben még a szegedi dóm is – nem véletlen, hogy szervezett csoportok látogatják időnként, mi több, egyszer eljegyzést is tartottak itt.
A teraszon körben 13, egyenként 3 neoncsőnek helyet adó panel van elhelyezve. Az első világítóeszközöket egyébként, mint az odafent elhelyezett tájékoztató táblán olvasható, 29 esztendeje, a víztorony első felújításakor helyezték itt el – azóta áraszt éjszakánként fényt a torony teteje. A panelokban piros, kék és zöld neoncsövek vannak egymás alatt elhelyezve.
Hétköznapokon csak a középső csövek világítanak folyamatosan. A helyi vagy állami ünnepnapokhoz közeledve – ilyen például a városnap vagy augusztus huszadika – a középső csöveket létrára állva kiveszik, majd a raktárból felhozott fehérekre cserélik. Ezt követően az egyes csősorok egymás után világítva a nemzeti trikolór színeit adják ki. A színek szabályos váltakozását automatika vezérli, ezt azonban a helyszínen kell bekapcsolni – tudtuk meg a szakemberektől.
Hogy mennyi ideig tart a középső csövek cseréje, az attól függ, találnak-e közben olyat, ami már kiégett, illetve kell-e javítani valamilyen egyéb hibát. Tegnap nem kellett, így a művelet szűk fél óra alatt véget ért. Miután a két szerelő leellenőrizte, hogy a rendszer működik, már csak le kellett jutni a toronyból – lefelé természetesen könnyebb volt haladni, mint felfelé.